Kedves nÅ‘i olvasóink! Biztosan sokszor láttátok már a szumóbirkózók összetéveszthetetlen frizuráját, a chonmagét... de az könnyen lehet, hogy azt például nem tudtátok, hogy chonmagének hÃvják! A következÅ‘kben megpróbáljuk Nektek (valamint vállalkozó szellemű férfiolvasóink és persze fodrásztanulók számára is) összeszedni a legérdekesebb tudnivalókat, ami a rikishik hajával kapcsolatos!
A chonmage
A chonmage (ejtsd: csonmáge) egy hagyományos, japán hajviselet, amely az idÅ‘számÃtásunk szerinti 600-as években jelent meg Japánban, de mai rangjára az Edo-korszakban került. Japán történelmében az 1603 és 1868 közti idÅ‘szakot jelölik ezzel a névvel, ebben az érában sógunok gyakorolták a fÅ‘hatalmat, akik vezetésével Japán szigorú izolációs politikát folytatott, azaz nem léptek kapcsolatba a külvilággal. A japán társadalomnak tÃz százalékát tették ki ekkoriban a szamurájok, akik az arisztokrácia után következÅ‘ legmagasabb társadalmi osztályt alkották. A nemesi léttel különbözÅ‘ privilégiumok jártak, ilyen volt a szamurájok számára például a chonmage viselete is, ami amellett, hogy rendkÃvül hasznos volt, hiszen segÃtett abban, hogy kényelmesebb legyen a kabuto (azaz a szamuráj-sisak) hordása, rangot is adott viselÅ‘jének.
A tradÃcionális Edo-kori chonmage elkészÃtéséhez kiborotválták a delikvens homlokától kezdve az egész fejtetejét - hogy a kabuto alatt ne izzadjon meg a haj, könnyebben bÃrják a harcosok a tűzÅ‘ napsütést. A maradék hajat (oldalt és hátul) nÅ‘ni hagyták, aztán bezsÃrozták és copfba kötötték, a copfot pedig jellegzetes búbdÃszként felhajtották és feltűzték a fej tetejére. Ennek funkciója is volt: a hátrafelé kinyúló összefogott, odaerÅ‘sÃtett hajzat segÃtett abban, hogy a sisak ne billenjen ide-oda!
A múltban tehát nagy tisztelet övezte azt, aki Ãgy jelent meg, de nincs ez másként a jelenben sem: Japánban a szumóbirkózók is chonmagét hordanak - Å‘k ennek a különleges hagyománynak az utolsó Å‘rei.
Persze mára kissé módosult ez a frizura, a szumósok például nem borotválják ki teljesen a fejtetÅ‘t, többnyire csak megritkÃtják a hajat a homlok felsÅ‘ vonalánál, vagy a hátsó résznél, a fejbúbnál mennek rá egy kicsit nullás géppel, hogy jobban "üljön" a konty.
chonmage
Kétféleképpen is meg lehet formázni a csúcsdÃsz-részt, azt a bizonyos kis taréjt. Az egyik mód maga a chonmage, az összes birkózó Ãgy hordja a haját edzéseken, sÅ‘t a legtöbben a basho közben is, a másik stÃlus ugyanis, az oitcho (a páfrányfenyÅ‘ levelét nevezik Ãgy) csak a sekitorik, azaz a két legfelsÅ‘bb osztály birkózóinak kiváltsága, mérkÅ‘zésnapokon ebben a dÃszesebb formában jelenhetnek meg a csarnokban.
oitchomage
Az oitcho-stÃlusban a kontyrész arc felÅ‘li végénél szétterÃtik a hajat, úgy, ahogy a japánok által ginkónak nevezett páfrányfenyÅ‘ levelei is szétterülnek. A japán kultúrában a páfrányfenyÅ‘ évezredek óta a hosszú életet szimbolizálja, de még a huszadik században is került rá új jelentéstartalom, a hiroshimai páfrányfenyÅ‘k ugyanis csodák csodájára túlélték az 1945-ös amerikai atomtámadást, valamint annak természeti következményeit!
A ginkó mélyre ereszti a gyökereit, és az ottani fák még azután is képesek voltak felhasználni a talajból nyert létfontosságú tápanyagokat, hogy a robbanás egy pillanat alatt felperzselte a leveleiket és összeégette a törzsük jelentős részét. Ez a fajta állóképesség, tartósság is összekapcsolódott a páfrányfenyők szimbolikájával.
Egy ginko oitcho-ja, azaz egy páfrányfenyő levele
A tokoyama
A szumósok hajának elkészÃtésére a Japán Szumószövetség tokoyamákat (szumófodrászokat) alkalmaz. A szumófodrász nem összetévesztendÅ‘ a közemberek fodrászával (riyoshi), hiszen egészen más technikákat alkalmaz munkája során, arról nem is beszélve, hogy a sima fodrászokat nem sorolják különbözÅ‘ rangokba! De a szumóban (ahogy a birkózóknál, a gyojiknál és a yobidashiknál is megszokhattuk) még a hajmestereknek is bizonyÃtaniuk kell a képességeiket.
A Szövetség mindig 50 tokoyamát foglalkoztat, akiket mindig hozzárendel egy bizonyos istállóhoz, de ez nem jelenti azt, hogy minden istállónak megvan a saját tokoyamája. Vannak istállók, ahol többet is foglalkoztatnak, és vannak olyanok, ahol nincs saját fodrászat - ezek a heyák - ha mégis szükségük van rá - "kölcsönkérnek" egy-egy fodrászt másoktól. Ilyenkor a tokoyama ingyen és bérmentve ajánlja fel szolgálatait az idegen istállónak, de azért nagyon ritka, hogy ne kapjanak némi borravalót a vezető oyakatától (istállómester, edző).
Egy tokoyama (miután a szövetségtÅ‘l állást kapott) három évig tanÃtvány-státuszban lesi el a szakma fortélyait tapasztaltabb kollégáitól. Jelentkezni csak 19 éves kor alatti férfiak jelentkezhetnek, miután elvégezték a kötelezÅ‘ tanfolyamot és akkor is szükségük van a Japán Sportszövetség engedélyére, hogy a Szumószövetség is pozÃtvan bÃrálja el kérelmüket. A három év gyakorlat után egy tokoyama 5 különbözÅ‘ rangot érhet el, majd ha elérte a felsÅ‘ szintet, lehetÅ‘sége nyÃlik egy speciális kitüntetésre: az 50 fodrász közül mindig csak kettÅ‘ birtokolhatja ezt a legfelsÅ‘, hatodik rangot, a tokutót - Å‘k ketten azok, akik nyilvános események elÅ‘tt hozzáérhetnek egy yokozuna hajához!
Hogyan készül a haj?
Egy tokoyama eszköztára végtelenül sajátos, ugyanis a chonmagét és az oitchomagét is rendkÃvül nehéz méltó formában kivitelezni.
illusztráció: Abbey Lossing (forrás: www.meridian.net)
- A tokoyamák négy különbözÅ‘ sukighushival, azaz fésűvel felszerelkezve kezdenek hozzá a munkának. Ezeket a fésűket évszázadok óta egy Nagoya székhelyű, erre specializálódott családi vállalkozás dolgozói készÃtik a saját kezükkel, a tsuge nevű, japánban Å‘shonos örökzöld törpebuxus fájából. A különleges fésűkre azért van szükség, mert a birkózók haja különbözÅ‘ sűrűségű lehet, az olajtól keménnyé válik és a mérkÅ‘zések után rendszerint telemegy homokkal. Az ilyen hajtól egy átlagos, műanyag fésű percek alatt tönkremenne.
- Az összefogott hajat több helyen is megkötik - a kÃvánt állapot rögzÃtésére motoyuit használnak, ami washi papÃrból készül. A washi papÃr egy szintén kézi készÃtésű japán papÃr, amelyet az eperfa kérgébÅ‘l állÃtanak elÅ‘, hosszas folyamat után.
- A frizura stÃlusát egy magebo nevű pálcával alakÃtják ki - ezt talán hajtűnek is fordÃthatnánk.
- Azért, hogy könnyen formázható legyen és aztán meg is maradjon tartósan, egy bintsuke nevű édes hajviaszt kennek a rikishik hajára. A fÅ‘képp viaszból és keményÃtett kamillaolajból készÃtett bintsukétÅ‘l lesz ilyen "vizes" hatású a szumóshaj, ettÅ‘l lesz fényes csillogása, és ez a készÃtmény, amitÅ‘l - ha élÅ‘ben találkozol egy szumóssal - soha nem felejted el azt az édes illatfelhÅ‘t, amit a rikishik maguk után húznak...
A felszerelést a Japán Szumószövetség vásárolja meg a tokoyamáknak, az egyetlen dolog, amirÅ‘l a szumófodrásznak gondoskodnia kell, az a tradÃcionális formázó olló, amivel elkezdi a munkát.
A tokoyamák évente kétszer nyilvános edzést rendeznek, ahol alacsonyabb osztályokban birkózó rikishik "állnak modellt" a tokoyama-tanoncoknak.
Néhány ilyen alkalomról származó fotóval kÃvánunk még egyszer boldog nÅ‘napot a hölgyeknek!
Feleségemnek, Rékának