A japánok ősi, nemzeti sportját mára számos külföldi születésű szumós űzi. Cikksorozatunkban utánajárunk, hogy kik ők, és annak is, hogy mikor léphetett először dohyóra egy gaijin (azaz nem japán származású) rikishi!
A kanadai származású Brodick Henderson (Homarenishiki) büszkén mutatja kesho-mawashiját (díszövét) az újoncok számára rendezett díszszemlén
Az első külföldi, aki csatlakozhatott a profi japán szumóbirkózók közé egy Hiraga Shoji nevű birkózó volt, aki Los Angelesben született. 1934 januárjában szegődött a Kasugano istállóhoz, ahol három és fél évet töltött el. Élete legjobb rangja a Jonidan 23-as volt (vagyis az ötödosztályig jutott), de ne feledjük, hogy mindez az 1958-as, utolsó, nagy szabálymódosítás előtt történt (mielőtt a szumóvilág átállt volna a jelenleg is működő 6-bashós rendszerre), így ebből az időszakból nem áll rendelkezésre túl sok adat, és ami van, az is nehezen hasonlítható össze olyan eredményekkel, amik '58 után születtek... Hiraga érkezése olyannyira nem vert nagy port, hogy például az eredeti nevét sem találtam meg sehol, pedig japán források között is kerestem!
A második próbálkozó a koreai Toyokawa Shoichiro volt, aki Kanyoyama néven mutatkozott be a profik között, 1940-ben. Eljutott a Makushitába, azaz a harmadosztályba, majd shikonát (azaz birkózónevet) váltott, utolsó négy tornáján Chiinoyama néven küzdött. 1944 novemberében bemutatkozott a Juryóban, vagyis őt tekinthetjük az első külföldi sekitorinak (fizetett birkózó, az első- és másodosztály tagja)! 1945 novemberében még felkerült a banzukéra, mégpedig a Juryo 3-as rangba sorolták, de nem lépett dohyóra többé... Visszavonulásának körülményeiről keveset lehet tudni, de közrejátszhatott benne az a tény, hogy 1910 és 1945 (azaz a második világháború vége) között Korea Japán fennhatósága alatt volt, a (Japán szemszögéből) vesztes háború után pedig sok koreai - akiket előtte a japánok betelepítettek - végre visszatérhetett szülőhazájába. Minden valószínűség szerint Chiinoyama is így tett.
A harmadik külföldire majdnem 20 évet kellett várnia a japán közönségnek. 1964 májusában aztán egy amerikai állampolgár, a hawaii származású Jesse James Wailani Kuhaulua ismét bemutatkozhatott idegenként. A Takasago istálló tagjaként a Takamiyama birkózónevet választotta, és már rögtön a karrierje elején bizonyította, hogy érdemes lesz rá odafigyelni. Első két tornáját ugyanis két yushóval (azaz tornagyőzelemmel) zárta, így szeptemberben már a Sandanmében (a negyedik osztályban), novemberben pedig a Makushitában találta magát, ahol aztán tizennégy tornát töltött. Kisebb-nagyobb megszakításokkal lépésről lépésre haladt a Juryo felé, ahol végül 1967 márciusában sikeresen be is mutatkozott, és innentől kezdve több mint 17 éven át sekitoriként lépett a közönség elé, sőt: 1968 januárban debütált az első osztályban, és utolsó két tornája kivételével mindvégig a Makuuchiban küzdött! Ezen a '68-as Hatsu Bashon megszerezte élete első különdíját, melyet karrierje során még 10 követett! Emellett 12 alkalommal szerzett kinboshit (Arany Csillag, Maegashira rangban küzdő birkózó kapja, ha legyőz egy Yokozunát), amivel a mai napig a megosztott második helyen szerepel Tochinonadával a legtöbb kinboshit szerző birkózók ranglistáján - itt az első a 90-es években küzdő Akinoshima, 16 kinboshival. Takamiyama 97 első osztályú tornájából 19-en Komusubi rangban, 8-on pedig Sekiwakeként harcolt. Karrierje legjobb tornája az 1972. júliusi Nagoya Basho volt, melyen M4-es rangban küzdve 13-2-es eredményt ért el, megszerezve ezzel élete első és egyetlen Makuuchi yushóját, ezzel ő lett az első külföldi származású szumóbirkózó, aki a magasba emelhette a Császári Kupát!
Takamiyama, az első gaijin tornagyőztes
Takamiyama 1984 májusában akasztotta fel végleg a szögre mawashiját (szumós övét), hosszú karrierje alatt azonban a következő 25 külföldi próbálkozóból egy sem jutott fel az első két osztály egyikébe. A stafétát mégis átadhatta - a huszonhatodiknak - hiszen 1983 novemberében ért fel a Juryóba honfitársa, a szintén hawaii származású Saleva'a Fuauli Atisano'e, birkózónevén Konishiki, akinek később sikerült meghaladnia elődjét, hiszen 39 tornán is a szumó második legnagyobb, Ozeki rangjába sorolták!
Az óriás Konishiki mellett még a későbbi japán Yokozuna, Takanohana is eltörpült...
Konishiki 81 tornát töltött az első osztályban, ahol háromszor is tornagyőzelmet tudott elérni, 9 alkalommal második helyet, azaz jun-yushót szerzett. Ő "csak" 10 különdíjat és 2 kinboshit tudott összekaparni, de hatalmas termetével (186 cm, 230 kg) ha lehet, még nagyobb benyomást tett a japán közönségre, mint az úttörő Takamiyama.
A következő nagy külföldi sikert szintén egy hawaii birkózó, bizonyos Chad Rowan érte el. Elődje, Konishiki már az Ozeki rangban küzdött, amikor bemutatkozott a profi szumóban, és ő is igazi kolosszus volt, 200 centimétere mellé már ekkor is 152 kg-ra mérték (karrierje végére aztán ő is elérte a 230 kilót). Tizenkettedik profi tornája után máris belekóstolhatott a sekitori-létbe, 1990 márciusában ugyanis már a Juryóban küzdött. 1990 szeptemberétől egészen karrierje utolsó, 2000 novemberében lezajlott mérkőzéséig a Makuuchiban lépett dohyóra, 1993 márciusában pedig ő lett az első külföldi, akit a Japán Szumószövetség a Yokozuna rangba léptetett. Chad Rowan ugyanis nem más, mint: Akebono!
Akebono Yokozuna
A két hatalmas hawaii rikishi, Akebono és Konishiki összecsapása
A "hawaii hullám" persze nem állt meg: 1976 és 1991 között összesen 20 hawaii birkózó érkezett Japánba, de közülük mindössze négyen lettek sekitorik, ketten a Juryóig jutottak, egy Yamato nevű birkózó 7 tornára a Makuuchiban küzdhetett, élete legjobb rangja a Maegashira 12-es lett, és csak egyvalaki volt, aki meg tudta ismételni a nagy Akebono eredményét, nem más, mint Penitani Fiamalu, azaz Musashimaru!
Musashimaru yokozuna
Musashimaru 1989 novemberében kezdte meg menetelését a banzukén, hatalmas termete gyorsan fölröpítette a Juryóba , már '91 júliusában sekitoriként küzdött. Élete első Juryo tornáján, a J11-es rangban 11-4-es eredménnyel tornagyőzelmet szerzett, az év novemberében pedig a Makuuchiban debütált a M12-es rangban. Ezen a Kyushu bashón 11-4-es eredménnyel zárt, ami különdíjat ért. 1992 májusában, a Natsu Bashón Komusubi rangot szerzett, és innentől kezdve egész pályafutása során a sanyakuban (az első osztály "felsőháza", a Komusubi, Sekiwake, Ozeki és Yokozuna rangok összefoglaló neve) láthatta a közönség.
1994 márciusában Ozekivé, 1999 júliusában pedig - ötödik tornagyőzelme után - Yokozunává avatta a Japán Szumószövetség. Innentől fogva mintegy másfél évig tartott az a korszak, melyben a három aktív yokozunából (Musashimaru, Akebono és Takanohana) kettő is hawaii volt! Ezt az időszakot sokan a szumó "aranykorának" tekintik, a három yokozuna harca hatalmas küzdelmeket hozott! Takanohana viszont már túl volt a fénykorán, a Musashimaru Yokozunává avatása utáni másfél évben egyetlen tornán sem tudott nyerni, kivéve a 2001. januári Hatsu Bashót, ahol Akebono még szerepelt a Banzukén, de már nem lépett dohyóra, és a torna végén bejelentette visszavonulását. Az "aranykorban" ő két alkalommal, Musashimaru pedig háromszor is a magasba emelhette a Császári Kupát. Ebben az időszakban győzni tudott még a később Dejima és Musoyama (mindketten a Sekiwake rangban), Kaio - még Komusubiként - , és (az adott tonán éppen a M14-es rangban küzdő, egyébként 15 tornán is Sekiwake rangba sorolt) Takatoriki is.
"Az aranykor": balra Musashimaru, középen Akebono, jobb oldalt Takanohana
Akebono 2001-es és Musashimaru 2013-as visszavonulása után nem jött több hawaii származású birkózó Japánba, egészen 2013-ig. Musashimaru ugyanis 2003-as visszavonulása után japán állampolgárságot szerzett, s így Yokozunaként megvolt az az előjoga, hogy csatlakozzon a szumóvénekhez, s ő is (mint annyi egykori szumóbirkózó) edzőként dolgozhasson. 2013-ban aztán megalapíthatta saját szumóistállóját, a Musashigawa beyát, melyet Musashigawa oyakata néven azóta is vezet. Rögtön ezen a ponton meg is hívta az istállójába unokaöccsét, aki Musashikuni néven kezdte meg küzdelmeit, s komoly álmokat dédelgetett: fölül akarta múlni nagybátyja eredményeit - s ebben az egykori Musashimaru is egyetértett vele. Azonban az álmok hamar szertefoszlottak, amikor 2018 novemberében egy súlyos bokasérülés után nem igazán tudott felépülni. Így 2019 szeptemberében, a Sandanme 38-as rangjába sorolva bejelentette visszavonulását. Legjobb rangja a Makushita 26-os volt, ezt két évvel visszavonulása előtt tudta elérni.
Musashikuni danpatsu-shikije (visszavonulási ceremóniája), balra nagybátyja és edzője, az egykori Musashimaru vágja le a kontyját
Hawaiion kívül Amerika más területeiről is érkeztek birkózók Japánba a huszadik század második felében. Ketten Californiából, hárman Texasból, de jött egy-egy birkózó Washington államból és Missouriból is. Közülük az utóbbi, a Missouriból érkezett Sentoryu jutott a legmagasabbra, három tornán is megküzdhetett az első osztály által támasztott kihívásokkal, élete legjobb rangja a M12-es volt.
Sentoryu, azaz Henry Armstrong Miller, Missouriból
Külföldi szumósokról szóló sorozatunk következő részében a (máig is tartó) mongol éra kerül terítékre - annak a részletes történetével foglalkozunk majd, hogy ennek a különleges ázsiai birkózónemzetnek képviselői hogyan igázták le a szumósportot!
Comments